Igazság az ha azt kapjuk amit megérdemlünk.
Irgalom az mikor többet kapunk mint amit érdemelnénk.
A kegyelem az mikor megkapjuk azt amit nem érdemlünk meg.

Vándor most biztos azt szeretnéd tudni: - Ki is vagyok én valójában?
Most bemutatkozás gyanánt ide sok okosságot kellene írnom. Valami nagyon különlegeset ami megfogja, megragadja az ide látogatót. Szavakba önteni.... azt hiszem úgy hívják manapság kisugárzás, vagy valami ilyesmi. Én nem tudok kisugárzást ide varázsolni, de hiszek az emberben, tudom, hogy létünknek fontos küldetése van. Olyan ember vagyok aki rácsodálkozik a világra, válaszokat keres, és nyitott mindenre ami lehetőséget nyújt mások, és magam jobb megismerésére. Aki már gyermekkorában is úgy érezte, sorsunknak elrendelt célja van. Szeressünk, tanuljunk és segítsünk másoknak! Érezzük, hogy azért születtünk, hogy tudjuk megtapasztaljuk, bármi is történik az életünkben minden miattunk van, és felfedezzük az őrök törvényt:- hogy amit adunk azt kapjuk vissza. Életünk lepereg, mint homokórában a homokszemek... minden napnak kell, hogy tartalma, tanulsága, értelme legyen. Kerülhetünk még oly nehéz helyzetbe is, de van egy elixír ami mindenre gyógyír: ez a szeretet amihez nem kell, pénz hatalom, és korlátlanul, és kiapadhatatlanul a rendelkezésünkre áll. Ne kételkedjünk, higgyük el mindannyian csodálatosak vagyunk! Kinyílik a világ, és érezni fogjuk rajtunk áll mi lesz a sorsunk.....
|
Béke
Küzdelmes harc a tiéd, tedd most le minden fegyvered!
Csendes alázat legyél, mint sziklában, apró kövek!
Légy te a szél, a tenger!
Légy roppant hegy, égig érő!
Légy örök vándor, hazaigyekvő!
Legyél egy bogár álma!
Legyél zöldellő ág, százéves fában!
Legyél harmat, egy csepp a tiszta forrásban!
Te legyél az, ki nem hagy nyomot sárban!
Légy minden, egy kicsit és egészen!
S akkor átjár a varázs, átölel Isten.
/Saját versem/
|

|

A könnyekben szentség lakozik. Nem a gyengeséget jelzik, hanem az erőt. Választékosabban beszélnek, mint tízezer nyelv. Ők a túláradó fájdalom, a mély bűnbánat és a kimondhatatlan szerelem hírnökei.
/ Washington Irving /

|
A lélek
Kortalan vándor vagy lélek.
Belém bújtál egy hajnalon, tőled élek.
Egykor gyermek, ma felnőtt vagyok.
Magamban kereslek, utánad kutatok
Az időben bolyongok, valahol...
Karmikus zárakat nyitok.
Titkos határok, életek, halálok.
Édes keserű fények, árnyak.
Lélek mutasd országod, fénylő csillagod!
Mi vagy Te? Minden és semmi se?
Mit birtokolsz, honnan a hatalom?
Tudni, érteni akarom!
Életnek vizébe mártasz.
Szívembe égi tüzet oltasz, vágyat.
Mégis hagysz a halálba menni?
Veszni, semmivé lenni.
Nélküled mivé leszek?
Mozdulatlan, néma hús tömeg.
Csontomig hatoló nyüvek.
Nem járhat át kín, szeretet.
Nem!
Nem halált, életet kérek!
Egyszer majd hazatérek.
Atyánknak házában örök vendégnek.
/Saját versem/
|
 |

"Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van"
“Az igazságot gyakran kisajátítjuk, a tévedést soha."
"Minden ember élete egy vallomás.”

|
Kérés
Kegyelmes Isten!
Látod? Térdre borulok.
Imára kulcsolom kezem,
Arcomon áldott könny csorog.
Magzatod vagyok...
Drága menedék az élet...
Lassan elfogy, elég .
Csak sápadt fényű mécses.
Fájó szívvel érintelek meg világ!
Mormolom magamért, érted a halk imát.
Mint anya a gyermekére, tenger tiszta égre.
Úgy nézek én rád - Ó világ!
Te mindenem vagy nékem.
Szerelmem,boldogságom,
Poklom ,mennyországom.
Otthonom vagy.
Arcomon könny csorog – Érted.
Áztatja a földet.
Életre hívtál, neveltél, óvtál.
Látod? Most én féltelek, Téged.
Kegyelmes Isten, térdre rogytam!
Oly nagy amit akarok, kérek...
Színed előtt oly esendő a lélek.
Tekinteted úgy vesd a világra,
Mint anya egyetlen fiára.
/Saját versem/
|
|


„A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”
*
„Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.”
*
"Úgy szeress mintha sohasem bántottak volna"

Álljon itt Heltai Jenő verséből egy részlet:
"Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.
Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre."



„A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.”
*
"A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál."
*
"Az igazság beszéde egyszerű."

" Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten."

Az oldal bannere:


|