Igazság az ha azt kapjuk amit megérdemlünk.

Irgalom az mikor többet kapunk mint amit érdemelnénk.

A kegyelem az mikor megkapjuk azt amit nem érdemlünk meg.

 

 

Vándor most biztos azt szeretnéd tudni: - Ki is vagyok én valójában? Most bemutatkozás gyanánt ide sok okosságot kellene írnom. Valami nagyon különlegeset ami megfogja, megragadja az ide látogatót. Szavakba önteni.... azt hiszem úgy hívják manapság kisugárzás, vagy valami ilyesmi. Én nem tudok kisugárzást ide varázsolni, de hiszek az emberben, tudom, hogy létünknek fontos küldetése van. Olyan ember vagyok aki rácsodálkozik a világra, válaszokat keres, és nyitott mindenre ami lehetőséget nyújt mások, és magam jobb megismerésére. Aki már gyermekkorában is úgy érezte, sorsunknak elrendelt célja van. Szeressünk, tanuljunk és segítsünk másoknak! Érezzük, hogy azért születtünk, hogy tudjuk megtapasztaljuk, bármi is történik az életünkben minden miattunk van, és felfedezzük az őrök törvényt:- hogy amit adunk azt kapjuk vissza. Életünk lepereg, mint homokórában a homokszemek... minden napnak kell, hogy tartalma, tanulsága, értelme legyen. Kerülhetünk még oly nehéz helyzetbe is, de van egy elixír ami mindenre gyógyír: ez a szeretet amihez nem kell, pénz hatalom, és korlátlanul, és kiapadhatatlanul a rendelkezésünkre áll. Ne kételkedjünk, higgyük el mindannyian csodálatosak vagyunk! Kinyílik a világ, és érezni fogjuk rajtunk áll mi lesz a sorsunk.....

 

 

A lélek

 

Kortalan vándor vagy lélek.                         

Belém bújtál egy hajnalon, tőled élek.     

Egykor gyermek, ma felnőtt vagyok.

Magamban kereslek, utánad kutatok.

 

Az időben bolyongok, valahol...

Karmikus zárakat nyitok.

Titkos határok, életek, halálok.

Édes keserű  fények, árnyak.

 

Lélek mutasd országod, fénylő csillagod!

Mi vagy Te? Minden és semmi se?

Mit birtokolsz, honnan a hatalom?

Tudni, érteni akarom!

 

Életnek vizébe mártasz.

Szívembe  égi tüzet oltasz, vágyat.

Mégis hagysz a halálba menni

Veszni, semmivé lenni.


Nélküled mivé leszek?

Mozdulatlan, néma hús tömeg.

Csontomig hatoló nyüvek.

Nem járhat át kín, szeretet.

 

Nem!

Nem halált, életet kérek!

Egyszer majd hazatérek.

Atyánknak házában örök vendégnek.

 

 

 

 

 

 

 
 

 

/ Saját versem /
 

 *

 

 

 

Kérés


Kegyelmes Isten!

Látod? Térdre borulok.

Imára kulcsolom kezem,

Arcomon áldott könny csorog.

Magzatod vagyok...

 

Drága menedék az élet...

Lassan elfogy, elég .

Csak sápadt fényű mécses.

Fájó szívvel érintelek meg világ!

Mormolom magamért, érted a halk imát.

 

Mint anya a gyermekére, tenger tiszta égre.

Úgy nézek én rád - Ó világ!

Te mindenem vagy nékem.

Szerelmem,boldogságom,

Poklom ,mennyországom.

 

Otthonom vagy.

Arcomon könny csorog – Érted.

Áztatja a földet.

Életre hívtál, neveltél, óvtál.

Látod? Most én féltelek, Téged.

 

Kegyelmes Isten, térdre rogytam!

Oly nagy amit akarok, kérek...

Színed előtt oly esendő a lélek.

Tekinteted úgy vesd a világra,

Mint anya egyetlen fiára.

 

                                                      /Saját versem/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

"Nem tudom miért, meddig

                Maradok meg még Neked,             

De kezedet fogom

S őrizem a szemed”

 

 

"Amit az ember nem szerez meg, mindig jobbnak látszik annál, mint amije van"

Az igazságot gyakran kisajátítjuk, a tévedést soha."

Minden ember élete egy vallomás.”

 

 

A csend nem csupán a természet hangja, hanem a lélek legbenső szükséglete.”

 *

 "A lelkiismeret jobban vádol ezer tanúnál."

 *

"Az igazság beszéde egyszerű."

 

 

Neked

 


Gyere, ülj ide mellém,

Egész közel, mintha ölelnél.

Látod, itt vagyok neked,

Belakom egész szívedet.

 

Ha nem lennél....

Nem lennék én sem.

Kincset eléd nem szórhatok,

Mégis szemedben a tűz is én vagyok.

 


Mindenem a tiéd,

Nincs más tűz, ami így ég.

S így ketten, békében, csendben,

Egymáséi vagyunk a végtelenben.

 

                             / Ezt a versemet drága feleségemnek írtam/

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



 

Álljon itt Heltai Jenő verséből egy részlet:

 

" SZABADSÁG

Tudd meg: szabad csak az, akit
Szó nem butít, fény nem vakít,
Se rang, se kincs nem veszteget meg,
Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,
A látszatot lenézi, meg nem óvja,
Nincs letagadni, titkolni valója.

 

 
Tudd meg: szabad csak az, kinek
Ajkát hazugság nem fertőzi meg,
Aki üres jelszókat nem visít,
Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.
Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,
Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.
Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,
Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,
Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre
S embernek nézi azt is, aki pőre.

 

Tudd meg: szabad csak az, aki
Ha neve nincs is, mégis valaki,
Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,
Tüzet fölöslegesen nem harangoz,
Van mindene, ha nincs is semmije,
Mert nem szorul rá soha senkire.
Nem áll szemébe húzott vaskalappal,
Mindég kevélyen szembenéz a Nappal,
Vállalja azt, amit jó társa vállal,
És győzi szívvel, győzi vállal.
Helyét megállja mindég, mindenütt,
Többször cirógat, mint ahányszor üt,
De megmutatja olykor, hogy van ökle...
Szabad akar maradni mindörökre."

 


 

" Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten."

 

 

A csodák mindig halkan zörgetnek ajtódon. Ha azt mondod, csak a szél zúg odakint, kavics koccant az üveghez, vagy néhány száraz falevél rezzent a földön, ha ülve maradsz, a csoda kívül reked. Te nem nyitottál ajtót neki.”

*

Eljön majd a nap, amikor megnyílik az ajtó azoknak, akik kopogtatnak; akik kérnek, kapnak; akik sírnak, megvigasztaltatnak.”

*

"Úgy szeress mintha sohasem bántottak volna"

 

 

Az oldal bannere:

 

 

 

 




Szerinted van élet a halál után
Eredmények
További szavazások
 


alelekutjain.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!








0,094 mp